A tökéletes légzés.
A
helyes légzésmód legelső és legfontosabb szabálya: lélegezzünk
az orrunkon keresztül.
Ha
ez nem megy, akkor a belégzés legyen legalább a kezdetekben orron
keresztül.
A
legtöbb ember a száján keresztül lélegzik, különösen beszéd
közben. A kisgyermekek közül is milyen sok veszi a levegőt a
száján keresztül. Az eredmény, hogy a gyermeknek elsatnyul a
pajzsmirigye, megnagyobbodik az orr-garat mandulája, amit aztán
operációval gyógyítanak. Nem azért lélegzik nyitott szájjal a
gyermek, mert nagy az orr-garat mandulája, hanem fordítva: azért
nő meg az orr-garat mandulája, mert nyitott szájjal lélegzett.
Minden
szervet használjunk arra, amire való! Feltétlenül
az orrunkon keresztül lélegezzünk. Többszörösen fel leszünk
vértezve a fertőző betegségekkel szemben: az orr nagy
prána-felvétele a tüdőn keresztül bőséges vérellátásban
részesíti egész testünket. Erőteljes lesz elsősorban a szívünk,
mely a vért szivattyúzza, és a pránát az érrendszeren keresztül
eljuttatja a legkisebb hajszálerekbe is. Tehát még az
agyműködésünkre is kihat az orrlégzés!
Ha
pedig erőellátásunk kitűnő, természetes, hogy a betegségekkel
szemben is felvértezve állunk, mert nagy lesz elsősorban az orr
nyálkahártyáinak és bacilusszűrő mirigyeinek az ellenálló
képessége is.
Ez
a magyarázata annak, hogy számtalan esetben gyenge, betegeskedő,
sápadt emberek, attól fogva, hogy megszokják az állandó
orrlégzést, csodával határos módon megerősödnek, telítődnek
életerővel, állandó betegeskedésükből és krónikus
fáradtságukból egy csapásra kigyógyulnak.
A
teljes légzés
alapgyakorlatát a következőképpen végezzük:
Álljunk
egyenesen, nyugodt testtartásban. Erőteljes kilégzés után
megkezdjük a légzést, mely a következő egymásba folyó
fázisokból áll:
1.
)
fázis: Hasfalunkat
a rekeszizom működtetésével lassan előretoljuk, azaz
kidüllesztjük, anélkül hogy tudatosan lélegzetet próbálnánk
venni. Megdöbbenéssel fogjuk
tapasztalni, hogy pusztán a has kidomborításával levegő áramlik
tüdőnk legalsó részébe. Legjobb, ha a gyakorlat megkezdése
előtt két tenyerünket - legalábbis kezdetben - hasunkra tesszük,
hogy ezáltal ellenőrizhessük mozgását.
2.)
fázisnál alsó
bordáinkat és mellkasunk középső részét tágítjuk,
fokozatosan „átvéve" a levegőt az alsó részből. Ez a
fázis a középlégzésnek felel meg
A
belégzés 3.)
fázisa a
mellkas teljes kidomborítása. Ezzel annyi levegőt szívunk be,
amennyi kitágult tüdőnkben elfér. E végső fázisnál a hasat
behúzzuk, hogy tüdőnknek támaszul szolgálhasson, s ugyanakkor a
felső tüdőlebenyek is teljesen megteljenek levegővel. Az utolsó
ütem tehát egy tökéletesen végzett felső légzés.
Első
olvasásra úgy tűnik, mintha a TELJES belégzés három különböző
mozgásütemből állna. Ez azonban csak elvben van így,
gyakorlatban egyik fázisból simán, folyamatosan kell átmennünk a
másikba. A teljes jógalégzés tehát, oldalról nézve a test
vonalát, egyetlen alulról felfelé hullámzó lassú mozgásnak
látszik. Kis gyakorlással elérjük, hogy simán, átmenettel s ne
darabosan szívjuk be a levegőt.
Most
az orrunkon át lassan kifújjuk a levegőt úgy, hogy abban a
sorrendben lélegezzünk ki, mint ahogyan a végeztük: először
behúzzuk a hasfalat, utána összeszorítjuk alsó bordáinkat,
végül leeresztjük a kulcscsontot és a vállat. Kilégzéskor has-
és bordaizmainkat szorítsuk annyira össze, hogy a legcsekélyebb
maradék levegő se rekedjen.
Reggeli,
ebéd és vacsora előtt legalább egy félórával végezzük - az
első napon egy percig. Ez az egész titok. A második naptól
kezdve napi egy perccel növeljük az adagot öt napon keresztül.
